Monos János

Ha „1000 út”, akkor elmondhatom magamról, hogy a hazai és a nagyvilági utazásaim elmúlt harminchárom esztendejében megközelítően ennyi utazás, idegenvezetés van mögöttem öt kontinensen, több, mint száz ország megismerésével – megismertetésével – együtt. Öröm számomra, ha a velem utazók lelkileg és szellemileg feltöltődve, testileg fáradtan érnek haza, és várják az „ezeregyedik-út” lehetőségét. Mert maga az utazás kaland, művészet, feltöltődés, aminek a végén már nem ugyanazok leszünk, mint akik elindultunk. Ugyanis nemcsak azért kelünk útra, hogy világot lássunk, hanem azért is, hogy másképpen lássunk, megtapasztaljuk önmagunkat és egymást, ezáltal vele együtt célom minden alkalommal, hogy a turistából a világi értékeket megbecsülő igazi utazó váljon.
„Életfilozófiám és világszemléletem” egy perzsa vers részletében rejlik (Erdődi Béla fordításában – átirattal)
Menj utazni, s meglásd, mit elhagytál érte, Kárpótlásul máshol megtérül a bére.
Menj utazni, mert az égbolt alatt, Igaz gyönyör csak az utazásból fakad.
Kinek van ízlése, és eszes, okos ember, Ha megül egy helyen, dicsőséget nem nyer.
Menj utazz messzi világtájra, Idegen földre, távoli országba,
Mert megposhad a víz is, ha marad egy folton, Ám üdítő ital lesz, ha csörgedez folyton.